Idén ne legyél kitűnő.
Ezt mondtam a lányomnak a tanév első hetében. Másodikos gimnazista, kitűnő tanuló, több tantárgyból dicsérettel, és pontosan tudom, mennyi munka van mögötte.
Nem azt kértem, hogy tanuljon kevesebbet. Azt, hogy válogassa meg, mire fordítja az idejét. A négyesig a tanulás arról szól, hogy megérti az anyagot. Ami utána jön, az már nem a megértésről szól, hanem a hibátlan felelésről, a szó szerint visszamondott definícióról, arról a néhány százalékról a dolgozaton, ami legalább annyira múlik a napi formán, mint a tudáson. A négyes és az ötös között sokszor nem egy fejezet a különbség, hanem egy évszám, egy képlet utolsó tagja, egy elnézett előjel. Ez a szakasz viszi el a legtöbb időt, és ez adja a legkevesebbet ahhoz, amit valóban tud.
Ez nem azt jelenti, hogy az ötös ne érné meg. Azt jelenti, hogy nem mindegy, melyik tantárgyból fizeti ki az árát. Amiből tovább akar tanulni, abban érdemes elmenni a végsőkig, mert ott a pontosság maga a tudás. Ahol viszont már érti, amit érteni kell, ott a felszabaduló idő többet hoz neki, mint az a fél jegy.
Most éppen egy AI-bevezetés közepén vagyok, és ott ugyanez a kérdés jön elő. Nem az a nehéz, hogy melyik eszközt vegyük meg, hanem hogy meddig érdemes elmenni.
Erre viszont nincs jegy, ami alapján könnyen osztályozni lehetne. Ezért kezdtem el felrajzolni, milyen szintek lehetnek egyáltalán:
Mindegyik szintnél ugyanazt a két dolgot nézem. Hogy mennyi munka megy át az AI-on, és hogy ki ellenőrzi az eredményt.
01Az első szinten mindenki magának fedezi fel az AI-t. Nincs központi támogatás: aki használja, az a saját előfizetéséből vagy az ingyenes változatból dolgozik. Nincs kimondva, mit szabad bemásolni egy chatablakba és mit nem. Amit az AI visszaad, azt az ellenőrzi, aki kérte, és általában annyi történik, hogy jónak tűnik, mehet. Ezen a szinten nem az a legnagyobb kockázat, hogy rossz eredmény születik. Hanem az, hogy a cég kontextusa kikerül olyan eszközökbe, amikről a vezetés nem tud, és hogy senki nem látja, valójában mi történik. Megtiltani egyébként nem érdemes, mert az igény alulról jön, és úgyis megtörténik.
02A második szinten a cég már engedi az AI-t, de még mindenki másképp használja. Megjelennek az első céges előfizetések, gyakran több is egymás mellett, ugyanarra a feladatra. Van már valamilyen irányelv, de az inkább dokumentum, mint gyakorlat. Az AI-t kézzel indítják, amikor szükség van rá, és a kontextust is annak kell összeszednie hozzá, aki elindítja, minden egyes alkalommal. A vezetők többsége ezen a szinten a szkeptikusokkal küzd, mert a csapat kettéválik a lelkesekre és azokra, akik két rossz élmény után leírták az egészet.
03A harmadik szinten az AI-használat közös elvárás lesz, nem egyéni döntés. Van képzés, és vannak csapatok, amelyek előrementek, kipróbálták, és továbbadják, ami bevált. Az irányelv itt már gyakorlat, nem dokumentum. Az AI munkáját automatikus ellenőrzések vizsgálják, nem a lelkiismeret: ugyanazon a kapun kell átmennie, mint bármelyik ember által készített munkának. Az AI a munkafolyamat meghatározott pontjain magától elindul. Ez az első szint, ahol a haszon nem anekdota, hanem mérhető, és nem egy-két ember lelkesedésén múlik.
04A negyedik szinten az agent dolgozik, az ember pedig jóváhagy. Az AI-hoz értés általánossá válik, nem néhány emberre korlátozódik. Az irányelv a cég stratégiájához igazodik. Kap egy körülhatárolt feladatot, végigcsinálja, és az eredményt ember hagyja jóvá, mielőtt bárhová kikerülne. A kontextust pedig már maga keresi meg hozzá. Itt csúszik át a kontroll az emberről a gépre, és ide csak akkor szabad lépni, ha a harmadik szint szilárdan áll. Egy agent ugyanolyan gyorsan és ugyanakkora mennyiségben termeli a hibát, mint a jó megoldást. Ami megvéd, az az alatta lévő ellenőrző rendszer.
05Az ötödik szinten a rendszer önmagát viszi. Több agent, több rendszeren átívelő folyamat, az ember pedig már csak a kivételekre és a nagy tétű döntésekre marad. A tanulás folyamatos és beépült, az irányelv együtt mozog a rendszerrel, a visszacsatolás pedig az éles működésből érkezik, nem egy negyedéves riportból. Elméletben ez a végállomás.
Ezen a ponton ugyanazt gondolom az AI-bevezetésről, amit a lányom bizonyítványáról:
Egy félkész ötös kevesebbet ér, mint egy jól működő hármas.
Ha végignézem az öt szintet, három dolgot látok. Egy erős hármas már önmagában sokat hoz, és a legtöbb szervezet ott látja viszont először a pénzét. A négyeshez viszont már nehéz eljutni, kevesen jutnak el odáig, de aki igen, az más ligában játszik, mert onnantól nem az emberek száma a határ. Az ötös nem elérhetetlen, csak annyiba kerül és annyi ideig tart, hogy mire megtérülne, alatta kicserélődnek az eszközök.
A lányomnak nem azt mondtam, hogy érje be kevesebbel. Azt mondtam, hogy válassza meg, melyik tantárgyból fizeti ki az utolsó jegy árát, és a maradék idejét fordítsa arra, amiben tényleg jó akar lenni.
Egy szervezetnél ugyanez a döntés, csak nagyobb tétben. Nem az a kérdés, hányadik szinten állsz, hanem hogy hol éri meg feljebb lépned, és hol elég megerősíteni azt, ami már működik. Aki mindenből az ötösre hajt, az valójában nem választott.
Az ötös ugyanis nem azt jelenti, hogy tudod. Azt jelenti, hogy megfizetted.
Te hányadik szinten állsz, és tényleg feljebb kell menned? Írd meg LinkedInen.
